A változás az élet velejárója. Minden mozgásban van. Minden átalakul. Folyamatosan. De néha elakadunk a változás egyik szakaszában. Visszavonulunk, ugyanazok a tapasztalataink vannak és ugyanazokat a konfliktusokat reprodukáljuk, így csapdába esünk egy olyan negatív érzelmek gubancában, mint a félelem, a düh, a bűntudat, a szorongás vagy a bizonytalanság.
Máskor fejlesztünk egy erőset ellenáll a változásnak. Ragaszkodunk a múlthoz, az ismerthez és nem hajlandóak továbblépni és fejlődni. Miért olyan nehéz változtatni? James Prochaska elméleti magatartásváltási modellje ezt magyarázza.
Amikor a változás ötlete megakadályozza a továbblépést
Prochaska azt sugallja, hogy a változás felfogása miatt nem tudunk előre lépni. A viselkedés és a hozzáállás változása nem egyetlen eseménytől függ, mint általában gondolni szokott, hanem fokozatosan, az idő múlásával.
A személyes változások több szakaszán megyünk keresztül, mielőtt feladjuk a régi szokásokat és gondolkodásmódot. A progresszió általában nem lineáris. Hajlamosak vagyunk előre-hátra haladni a változás különböző szakaszaiban. Néha többször elemezzük őket, amíg a változás teljesen megszilárdul.
A személyes változás szakaszainak ismerete lehetővé teszi számunkra, hogy azonosítsuk, melyikben vagyunk, hogy jobban megértsük a folyamatban betöltött helyzetünket. Ez segíteni fog bennünket a motiváció megőrzésében és a megfelelő célok kitűzésében is, hogy továbblépjünk a következő szakaszba.
A személyes változás 6 szakasza, amelyet mindannyian átélünk
1. Előretekintés
A változás első szakaszában az első kétségek támadnak bennünket. Gyanítani kezdjük a problémát, még akkor is, ha nem nagyon tudjuk, mi az. Valójában átmehetünk a tagadás olyan szakaszán, amelyben tisztában vagyunk azzal, hogy változtatnunk kell valamin, de nem vagyunk hajlandók felismerni a probléma gyökerét.
Az is lehetséges, hogy tisztában vagyunk a viselkedés, a hozzáállás vagy a gondolkodásmód szükséges változásával, de még nem vagyunk készek vagy hajlandók ennek megvalósítására. Ez egy olyan szakasz, amelyben nincs teljes tudatosság a problémákról.
Valószínű, hogy nem vagyunk teljesen tisztában viselkedésünk következményeivel, vagy nincs elegendő információnk. Ezért a következő szakaszba való továbblépéshez meg kell találnunk a változás motivációját, elemeznünk kell az előnyöket, amelyeket ez nekünk fog hozni.
Megkérdezhetjük magunktól: Próbáltam már valaha változtatni ezen a viselkedésen? Mi történjen, ha problémásnak tartanák a viselkedést? Ha ezen az úton haladok tovább, akkor valószínűleg meg fog történni? Mit kapok a változásból?
2. Szemlélődés
A személyes változásnak ebben a szakaszában nagyobb megértést és tudatosságot alakítunk ki a megváltoztatni kívánt viselkedésről, attitűdről vagy gondolkodásmódról. Felismerjük a problémát és elkezdünk megoldásokat keresni.
Ez a változás különösen nehéz és frusztráló szakasza lehet, mivel nagyfokú bizonytalanság kíséri. Valójában sok időt tölthetünk ebben a szakaszban, mert ambivalens testtartás alakul ki: bár tisztában vagyunk a változás előnyeivel, látjuk az ezzel járó áldozatokat és költségeket is.
Máskor nem rendelkezünk a változás kezeléséhez szükséges pszichológiai eszközökkel. Nem vagyunk készek elkötelezni magunkat az átalakítás mellett. Tehát ebben a szakaszban elakadhatunk, tehetetlennek érezhetjük magunkat.
A továbblépéshez racionálisan elemezhetjük a változás előnyeit és hátrányait, tudatában annak, hogy az életben való előrelépéshez mindig meg kell szabadulnunk a ballaszttól. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a változás milyen előnyökkel jár számunkra, és ha a költségek túl magasak, akkor próbáljunk meg alternatív módszereket találni az áldozatok minimalizálására.
3. Előkészítés
Amikor belépünk a felkészülési szakaszba, készek vagyunk elkötelezni magunkat a változás mellett, és ezt azonnal meg is kívánjuk tenni. Kezdjünk el apró lépéseket tenni az átalakulás felé, például kezdjük el megtanulni, mit tehetünk, vagy kérjünk szakmai segítséget.
A változásnak ez a fázisa döntő a haladás szempontjából. Ha feltárjuk lehetőségeinket, megtervezünk és megalapozott döntéseket hozunk, akkor nagyobb eséllyel könnyebben haladunk előre és képesek vagyunk megvalósítani a változásokat.
Ebben a szakaszban fontos előre vetíteni magunkat a jövőbe és elképzelni a felmerülő akadályokat annak érdekében, hogy alternatív cselekvési terveket hozzunk létre, amelyek lehetővé teszik számunkra a továbblépést. A csüggedés elkerülése érdekében elengedhetetlen olyan reális célok kitűzése is, amelyeket elérhetünk. Ha megosztjuk céljainkat másokkal, különösen azokkal, akik rendelkeznek bizonyos tekintéllyel vagy státusszal, akkor nagyobb valószínűséggel váltunk meg, amint azt a Ohio State University.
4. Akció
A személyes változásnak ebben a szakaszában intézkedünk. Elkezdjük megvalósítani terveinket a kívánt változás elérése érdekében. Rutinjainkat, kapcsolatainkat vagy környezeteinket céljaink elérése érdekében adaptáljuk.
Ebben a szakaszban nagyobb kompromisszumra és vas akaratra van szükség ahhoz, hogy szisztematikusak lehessenek. Általában sok motivációval lépünk ebbe a szakaszba, de ahogy telnek a napok, ez csökken.
Az első akadályokkal is kezdünk szembenézni. Előfordulhat, hogy az emberek negatív visszajelzéseket adnak nekünk, vagy az a környezet, amelyben mozogunk, nem ösztönöz minket a változásokra, de kapcsolatban marad a múlttal.
A személyes változás következő szakaszához való továbblépéshez emlékeznünk kell azokra az okokra, amelyek idáig eljutottak. A változás előnyeire kell összpontosítanunk, és megpróbálnunk jutalmazni magunkat.
5. Karbantartás
A változás ezen szakaszában rájövünk, hogy meg tudjuk csinálni. A kezdeti magatartás szokássá válik, így a régi rutinhoz való visszatérés nehezebb.
Ezen a szakaszon keresztül dolgozunk a változások hosszú távú megszilárdításán, mert továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy visszatérjünk a régi magatartásformákhoz és visszatérjünk a korábbi fázisokhoz. Ezért fontos, hogy ne hagyja cserben az őrét.
Érdemes emlékezni azokra az akadályokra, amelyeket túlléptünk, mert ez erőt ad és energikusabbnak érezzük magunkat. Elmélkedhetünk azokon a hibákon is, amelyeket a jövőben elkerülünk. És megkérdezhetjük magunktól, hogyan lehet tovább javítani.
6. Visszaesés
A visszaesések olyanok, mint egy állandóan jelen lévő szellem a változás mellett. Valójában meglehetősen gyakoriak. Visszatérve kudarcot, csalódást és csalódást érezhetünk, mert úgy érezzük, hogy minden erőfeszítés hiábavaló. Még akkor is, ha ez nem így van.
Az összes elért haladás erősebbé tett minket és tapasztalatforrássá vált. Kerülnünk kell a túlzott panaszkodást, mert végül utálnánk magunkat. Büntetni minket hasztalan.
Ehelyett aktiválnunk kell egy tudatos reflexiós mechanizmust a hibák észleléséhez és meg kell próbálnunk azokat kijavítani, hogy ne lépjünk át kétszer ugyanazon a kőn. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mi okozta a visszaesést, és mit tehetünk onnantól kezdve, hogy megakadályozzuk, hogy ez a jövőben ismét megtörténjen.
Mindenesetre emlékeznünk kell arra, hogy a változások nem lineáris módon történnek. A régi szokások mindig kedvező visszatérési lehetőséget várnak. Ez a növekedési pálya része. Ha valamelyik pillanatban beragadunk a különböző fázisok közé, akkor azt jelzésnek tekinthetjük, hogy megálljunk az út mentén, végezzünk gyakorlatot az önvizsgálat során, és többet tudjunk meg magunkról.
Források:
Prochaska, J.; DiClemente, C. & Norcross, J. (1992) Az emberek változásainak keresésére. Amerikai pszichológus; 47 (9): 1102-1114.
Klein, HJ et. Al. (2020) Amikor a célok ismertek: A közönség relatív állapotának hatása a cél elkötelezettségére és teljesítményére. Az Alkalmazott Pszichológia Lapja; 105(4): 372-389.
A bejárat A személyes változás szakaszai: Melyiknél állunk meg? ben jelent meg először A pszichológia sarka.
