Az alagútlátás szó szerint elvakíthat minket a valóság egy részéhez. Ez a jelenség alapvetően akkor fordul elő, amikor óriási stressz éri minket és veszély fenyeget. Tehát a kritikus gondolkodás csökken, és olyan impulzív döntéseket hozunk, amelyek esetleg nem megfelelőek.
Mi az alagútlátás a pszichológiában?
Ha túl gyorsan haladunk, látásunk szűkül, így képtelenek vagyunk meglátni, mi történik nagyobb környezetünkben. Becslések szerint 130 km / h sebességgel a látószögünk csak körülbelül 30 fok, így csak tisztán láthatjuk, mi előtt állunk. Ami az oldalán van, eltűnik, amíg teljesen eltűnik.
Természetesen minél gyorsabban növekszik a sebesség, annál keskenyebb lesz a látómezőnk. Mintha a körülöttünk lévő világ hirtelen megszűnne. Ez az "alagúthatás" azonban nem csak akkor jelentkezik, amikor egy bizonyos sebességgel haladunk. Szenvedhetünk az alagút látásától is, amelyet szorongás és stressz okoz.
Valójában az alagút látásának meghatározása szűk látómezőt jelöl, amelyben fenntartjuk a központi látást, de a perifériás látást szinte teljesen elveszítjük. Jól láthatunk egyenes vonalban, de a látás mindkét oldalon nagyon korlátozott. Ezt a jelenséget „csőmezőnek” is nevezik, mert olyan, mintha egy csövön keresztül látna.
Az alagút hatása globális módon befolyásolja észlelésünket
Az alagút látását stressz és szorongás okozhatja. Ebben az esetben a figyelem szűkülésére utal, és nem korlátozódik csak a látómezőre. A gyakorlatban nem azért látunk kevesebbet, mert vizuális problémánk van, hanem azért, mert korlátozott a figyelmünk.
Valójában az alagút hatása nemcsak a látásunkra, hanem a hallásunkra is hatással van. Nem csak abbahagyjuk néhány inger látását, hanem érezzük is őket. Nem figyelünk rájuk, mert abban a pillanatban nem relevánsak számunkra.
Ebben az értelemben a Johns Hopkins Egyetemen végzett kísérlet rávilágított arra, hogy amikor alagútlátásban szenvedünk, a hallgatás képessége is csökken. Vagyis az alagút látása a hallás csökkenéséhez vezet, mintha a látásunk valamire összpontosítva a hallókéreg is csökkentené a hangerőt.
Hasonlóképpen, amikor ezek a kutatók provokálták az alagút hallgatását, azt tapasztalták, hogy az irányító központ teljesítménye is csökkent. Ezek az eredmények arra a következtetésre vezették őket, hogy van egy alagúthatás, amely integrált módon befolyásolja érzékeinket és érzékelési képességünket.
Bizonyos esetekben, amikor a stressz elég súlyos, az agyban lévő hallóreceptorok teljesen leállhatnak. Az idegtudománynak van erre kifejezése. Halláskizárásnak hívják.
Alagút látása a stressztől és a szorongástól
A szorongás és a stressz okozta alagútlátás egy adott fenyegetés által generált félelem okozta adrenalin-lökés eredménye lehet.
Amikor fenyegető helyzetbe kerülünk, testünkben olyan élettani változások sora következik be, amelyek felkészítenek a veszély kezelésére. Ezek a változások azonban arra késztetnek minket, hogy figyelmünket a veszélyre összpontosítsuk, érzékeinket ebbe az irányba élessé téve, a többit pedig elmosva, hogy ez ne vonja el a figyelmünket.
Amikor érzelmi agyunk fenyegetést észlel, gyorsan beállítja szemünk figyelmét a veszélyre, ami az alagút hatást generálja. A pupillák kitágulnak az adrenalin hatása miatt, amely a mellékvesék által termelt, behatol a véráramba.
Ebben a pontos pillanatban hatalmas mennyiségű fény jut be a szembe anélkül, hogy ideje lenne alkalmazkodni. A fény növekedése befolyásolja a perifériás megfigyelés képességét, generálva az úgynevezett alagútlátást. A gyakorlatban úgy reagálunk, mintha egy kamera minden lényegtelent eltávolított volna a lencséből, hogy a figyelmet a fenyegetést jelentő elemre összpontosítsuk.
Valójában az alábbi videóban láthatja az alagút látását, amelyet a stressz okoz. A videó végén két alkalommal látható, hogy az egyik tolvaj kétszer halad el a megtámadott nő előtt, de ő nem látja, mert túlságosan a másik két tolvajra koncentrál.
Hogyan lehet letiltani az alagút hatást?
Az alagút látása valószínűleg segített elődeink életben maradásában, de a legtöbb helyzetben, amelyben ma élünk, nem hasznos, ha ennyire odafigyelünk egy adott pontra, miközben elhanyagoljuk a környező környezetet.
Az adrenalin-túlfeszültségek megmenthetik az életünket, de korlátozzák a kritikus gondolkodásmódunkat, érzékeinket, motorikus képességeinket, és impulzív döntések meghozatalához vezethetnek, amelyeket később megbánunk.
Az alagút hatásának deaktiválására vagy legalábbis csökkentésére az első lépés annak tudatában lenni, hogy létezik, különösen stressz és szorongás esetén. Ezért a nagyobb figyelem visszaszerzéséhez elengedhetetlen a feszültség csökkentése.
A légzőgyakorlatok nagyon hatékonyan csökkentik a stresszt és visszaszerzik az irányítást. A fiziológiai hatások mindössze 5-8 perc alatt észlelhetők. Ha agyunk lazább állapotban van, erőforrásokat fordíthat környezetének elemzésére.
Megpróbálhatjuk aktiválni tudatos elménket is. Az alagút látása nagyrészt annak köszönhető, hogy az érzelmi agy veszi át az irányítást, ezért néha az érzékek felszabadításához csupán erőfeszítéseket kell tennünk a környezet elemzésére. Kíváncsian, nem félve kell feltennünk magunknak a kérdést: mit hiányolok? Ez elősegíti a látómező bővítését.
Források:
Shomstein, S. & Yantis, S. (2004) A figyelem eltolódásának ellenőrzése a látás és a meghallgatás között az emberi kéregben. J Neurosci; 24 (47): 10702-10706.
Dirkin, GR (1983) Kognitív alagút: Vizuális információ használata stressz alatt. Percept Mot Skills; 56 (1): 191-198.
A bejárat Alagút látása a szorongástól és a stressztől ben jelent meg először A pszichológia sarka.
