Testünk egy pánikroham alatt az elménket elöntő fenyegető gondolatok kegyelme. Valójában egyben szorongásválság a probléma nem a testben van, hanem az általunk táplált gondolatokban. Testünk egyszerűen koherens módon reagál arra a veszélyre, amelyet ezek a gondolatok generáltak.
Fontos megérteni a testet érintő pánikroham következményeit, mivel a kutatások szerint a világon az emberek körülbelül 13% -a már legalább egyszer átélt szorongási rohamot. Ha ezt az epizódot nem sikerül megfelelően kezelni, akkor az krónikussá válhat, így egyre többször jelentkeznek pánikrohamaink, ami 30 éves életkor után gyakoribb betegség.
A pánikrohamok intenzív félelem vagy félelem epizódjai. Akkor fordulnak elő, amikor az elme negatív és fenyegető módon értelmezi azokat az eseményeket, amelyek valójában nem jelentenek potenciális veszélyt. Az egyik elmélet azt sugallja, hogy agyunk esetlen próbálkozása, hogy megvédjen minket azoktól a helyzetektől, amelyek óriási kényelmetlenséget okoznak számunkra. Ezért a szorongásválság végül is elménk "figyelemelterelési technikája" lenne, amely arra kényszerít, hogy ne figyeljünk tovább a minket stresszes főnökre, vagy arra a tömegre, amelyben elfojtottnak érezzük magunkat.
Ezek az epizódok hirtelen fordulnak elő és körülbelül tíz perc alatt tetőznek, és fél óra múlva teljesen megszűnnek. A pánikroham fizikai tünetei azonban olyan intenzívek lehetnek, hogy súlyos félelmet keltenek, mivel sokan azt hiszik, hogy szívrohamot szenvednek, hogy fulladnak vagy megőrülnek.
Az agy, az a hely, ahol minden elkezdődik
Amikor fenyegetést észlelünk, szimpatikus idegrendszerünk felgyorsul, energiát szabadít fel és felkészíti a testet a cselekvésre. Ezután a paraszimpatikus idegrendszer lép közbe, és a test stabilabbá válik egy nyugodtabb állapotban, amely lehetővé teszi, hogy jobban felmérje a minket fenyegető veszély jelentette veszélyt. De ha a paraszimpatikus idegrendszer nem teszi jól a dolgát, akkor a kelleténél hosszabb ideig maradunk ebben a riasztási és izgalmi állapotban, és pánikrohamot kapunk.
Az idegtudomány kimutatta, hogy az agy bizonyos területei pánikroham során hiperaktívvá válnak. Az egyik ilyen terület az amygdala, amely az agy félelemközpontja, és elsősorban felelős viselkedésünk kezeléséért, amikor veszélyes helyzetbe kerülünk. Az amygdala a érzelmi emberrablás javában. Megveszi az irányítást, és "leválasztja" a frontális lebenyeket, amelyek lehetővé teszik számunkra a tisztább és ésszerűbb gondolkodást.
Az idegtudósok egyetemi kollégium Londonból azt is látta, hogy pánikroham során a középagy egy része aktiválódik, amely kontrollálja a fájdalom tapasztalatát, az úgynevezett periaqueductalis szürkeállományt, egy olyan területet, amely kiváltja a test védekező reakcióit, például bénulást vagy futást.
Másrészt aktiválódik a hipotalamusz, egy kicsi, de nagyon erős agyterület, amely üzenetet küld az agyalapi mirigynek a mellékvesék aktiválására. Így kezdenek felszabadulni olyan hormonok, mint az adrenalin és a kortizol, amelyek elárasztják testünket és mindet előállítják pánikroham tünetei.
Mi történik a testtel egy pánikroham alatt?
• A pulzusszám növekszik, és szívdobogást érzünk
Amikor az adrenalin bejut a véráramba, testünket fokozottan éber állapotba hozza. Valójában az adrenalin szintje a szervezetben megduplázódhat egy pánikroham alatt. A szívverés felgyorsul, hogy több vért juttasson az izmokba arra az esetre, ha szembe kellene néznie a fenyegetéssel vagy a szökéssel.
A probléma az, hogy ez a megnövekedett pulzus általában szívdobogást, gyors szívdobbanást eredményez, amely rossz közérzetet okozhat. Ettől úgy érezzük, hogy szívrohamot kapunk vagy elájulunk. Általában a pánikroham egyik legfélelmetesebb tünete.
• Nagyon izzadunk
Ugyanaz a válasz, amely növeli a pulzusszámot, felelős a túlzott izzadásért, amelyet szorongásos roham során tapasztalhatunk. A pánikrohamnak ez a fizikai tünete annak köszönhető, hogy a véráramban áramló adrenalin előkészíti az izmokat az erőfeszítésekre, de izzadásra is késztet bennünket.
A Állami Egyetem New York egy nagyon érdekes elméletet javasolt, miszerint a pánikroham során az izzadás figyelmeztető jel lenne, és más emberek számára jelezheti a közvetlen veszély jelenlétét. Ezek a kutatók azt találták, hogy az izzadság által kibocsátott stressz szagának kitett emberek minden értelemben éberebbek voltak, olyan állapotban, amely segíthet nekik észlelni az egyébként figyelmen kívül hagyott fenyegetést. A gyakorlatban az izzadás egy ősi riasztási mechanizmus lenne, amelyet tudatunk szintje alatt észlelünk, és amelyet megosztunk a többi emlőssel.
• Könnyebben lélegzünk és elterelődünk
A pánikrohamban megnövekedett pulzusszám és a végtagok véráramlása további oxigént igényel, hogy az összes vér oxigénben maradjon. Ez a fő oka annak, hogy nehezen kezdünk lélegezni, és pánikroham során kifulladhatunk.
Ha megpróbálunk több oxigént juttatni a vérbe, hiperventilálódunk, ami a pánikroham másik fizikai tünete, amely több kellemetlenséget és félelmet generál. A hiperventiláció zavart, dezorientációt és szédülést okozhat, mert olyan gyorsan lélegzünk, hogy agyunk túladagolja az oxigént, és így szédül.
Néha ez az érzés befolyásolhatja a környezetünk észlelését, ezért egyes embereknek az az érzésük, hogy a világ szó szerint rájuk esik. Továbbá, amikor a szájon át kezdünk lélegezni, a pánikroham másik sajnálatos eredménye, hogy a végén rendkívül száraz a szánk.
• A pupillák kitágulnak
A pánikroham egyik fizikai tünete, amelyet gyakran észre sem vesznek, a pupillák kitágulása. Általános szabály, hogy ez a változás több fény bejutását engedi a szembe, amelynek javítania kell látásunkat, hogy megvédjen minket a minket fenyegető veszélyektől.
De nem szokatlan, hogy az emberek ellenkező reakciót tapasztalnak, amikor szorongási rohamot kapnak: homályos látás. Ennek oka, hogy a szemek összpontosulnak, és a perifériás látás homályosnak tűnik. A látómezőnek ez a korlátozása, amely hozzáadódik a hiperventilációhoz, végül megváltoztatja a környezet érzékelését, fokozva a szédülést és a dezorientációt.
• Emésztőrendszerünk lelassul vagy teljesen leáll
Amikor veszélyben vagyunk, agyunk ezredmásodperceken belül eldönti, hogy melyik testfunkció a legfontosabb a túléléshez. És az emésztés nem tartozik közéjük. Ezért pánikroham során az emésztés szinte teljesen megszakad.
Amikor agyunk úgy gondolja, hogy veszélyben vagyunk, jeleket küld az enterális idegrendszernek, amely szabályozza a gyomor-bél traktus működését, hogy lelassítsa vagy akár leállítsa az emésztőrendszert. Ily módon testünk a lehető legtöbb energiát megőrzi, és felkészül arra, hogy szembenézzen a potenciális fenyegetéssel. Ezért sok ember hányingert, hányást, hasmenést, székrekedést vagy gyomorgörcsöt tapasztalhat közvetlenül a pánikroham után vagy alatt.
Mi történik a testben egy szorongásos roham után?
A test egy szorongásos roham után megtalálja a módját annak, hogy visszatérjen az alapszintjére, bár eltarthat egy ideig, amíg az összes fiziológiai paraméter normalizálódik. Általános szabály, hogy először a lélegzetünk támad, és a pulzusunk lelassul.
De úgy érezhetjük, hogy éppen megvertek minket, mert testünket hatalmas megterhelés érte. Ezért normális, hogy pánikroham után rendkívül fáradtnak érezzük magunkat fizikailag és mentálisan is.
Pánikroham során a vércukorszint az egekbe szökik. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a glükóz az agy és az idegrendszer fő tápláléka, és ez is egy gyors energiaforrás, amelyre reagálnunk kell a fenyegetésre. De a szintek szorongásos roham után zuhannak le.
Akkor szenvedhetünk úgynevezett reaktív hipoglikémiában, amely a hangulat csökkenését eredményezi, teljesen kimerülve és lelketlenné téve bennünket. Néhány ember koncentrációs problémákat, motoros koordináció hiányát, szorongást, bizsergő érzéseket vagy síró rohamokat is tapasztalhat pánikroham után.
Források:
De Jonge, P. et. Al. (2016) A pánikbetegségek és a pánikrohamok országos epidemiológiája a mentális egészségügyi felmérésekben. Depressziós szorongás; 33 (12): 1155-1177.
Rubin, D. és mtsai. Al. (2012) Használt stressz: a stressz verejtékének belélegzése fokozza az idegi reakciót a semleges arcokra. Társadalmi kognitív és affektív idegtudomány; 7 (2): 208-212.
Mobbs, D. et. Al. (2009) A fenyegetéstől a félelemig: A védekező félelmi rendszerek idegszervezete az emberekben. J Neurosci; 29 (39): 12236-12243.
A bejárat Mi történik a testtel egy pánikroham alatt? ben jelent meg először A pszichológia sarka.
