Az emlékek édes hangja az újságok böngészésével is kijöhet, ahol olyan interjúkkal találkozhat, amelyek könnyebb témákkal foglalkozva, például az emlékek kapcsán, könnyebb és gondtalanabb reflexiókra késztetik.
Egy érdekes interjú a történelmi zenekritikussal február 27-ig nyúlik vissza Mario Luzzato Fegiz a Corriere della Sera-ban, a Ghezzi Dori.
A 60-70-es évek sikeres énekese, Ghezzi Dori huszonöt évet élt mellette Fabrizio De André, amelynek felesége, társa, múzsája és Luvi édesanyja volt, röviden Luisa Vittoria, a Faberrel való unióból született lány.
Ghezzi Dori. A kezdetek és a találkozások
Dori Ghezzi 30. március 1946-án született Lentate sul Sevesóban. "18 évesen azon kapom magam, hogy egy kis lemezkiadónál dolgozom. A találkozók alapvető fontosságúak.
Christine Leroux kiadónak köszönhetően megismerkedhetek egy nagyon fiatal talányossal Lucio Battisti aki még mindig nem énekelt, csak arra szorítkozott, hogy gyöngyöt adjon más művészeknek.
Alberto Testa bemutat egy vakmerő, egy méter nyolcvan magas kamasznak, Fiorella Mannoia aki a kaszkadőr kettős volt a veszélyes jelenetekben.
Kaszkadőrnő volt. Emlékszem egy lányra, aki egyedül ült a zongora mellett, és énekelt.
Mimì Berté néven mutatkozott be. Akkor mindannyian szerettük, mint Martini. Így volt Loredana e Renato Zero".
Találkozó Fabrizio De Andrével
"'69 nyarán, Genovában, Caravella d'Oro néven elnyert díjra nyúlik vissza. A "Mindenki nehezen halt meg" albumért, én a "Casatschok" -ért díjazták. 1974 márciusában a sors megunta a várakozást.
Úgy dönt, hogy találkozunk még egyszer a Ricordi hangstúdióiban Barlettán keresztül. Meghív a stúdiójába, hogy hadd hallgassam meg a "Waltz for a love" -t, amely pontos üzenetet tartalmazott: ragadja meg a pillanatot ...".
Az emberrablás. 1979. év
"Nagyszerű élettapasztalat. Mély megértésünk segített nekünk. Minden tapasztalatnak van egy pozitív oldala. És tudtuk, hogyan kell megragadni. Néha a drámát irónia árasztotta.
Az egyik "őrzőnk" azt vallotta Fabriziónak, hogy igen, értékelte a dalait, de inkább Guccini. A válasz nem sokára várt: „Belin, miért nem rabolta el?".
De Andrè és Guccini
Fabrizio De Andrè és Francesco Guccini minden bizonnyal az olasz dalírás két legnagyobb képviselője. Két művész hatalmas tehetséggel rendelkezik, hogy szavakkal játszhasson, mániákus gondossággal keresse őket (De André) vagy rendkívüli természetességgel találja meg őket (Guccini).
Történetek felépítésére szolgáló szavak, amelyek egyaránt tág teret eredményeztek az olasz irodalom antológiáiban, ahol egyes dalaik szövegeiről számolnak be. De mélyen mások voltak. Stílusában és tartalmában különböznek, irodalmi szenvedélyeik különböznek a nagyon személyes írásmódjuk hátterétől.
Francia költők és dalszerzők a De André stílusa mögött, az amerikai irodalom és azon túl, Guccini mögött. Mindkettő azonban szerette az egyértelműséget, anélkül, hogy szavakat aprított volna vagy homályos metaforákat vezett volna be. Mindig világos, közvetlen és mindig csodálatosan szép olvasni és hallgatni.
Dori soha nem valósult meg az álma
"Utólag úgy gondolom, hogy jó lett volna egy Fabrizio-lemez Lucio Battistivel. Az ember azt gondolja, hogy még lesz idő a dolgok elvégzésére. De Fabrizio és Lucio túl hamar, három hónap után távoztak ”.
De Andrè és Battisti
Ha az a mondás, hogy "Az ellentétek vonzzák egymást”, Valószínűleg a De Andrè - Battisti páros lett volna a világzenei jelenség. Az olasz dalírás panorámájában még két távoli művészt sem tudunk elképzelni, ideológiailag, de nemcsak.
Mindkettő azonban rendkívüli volt az egyediségében. Egyrészt Lucio Battisti, szuperfinom zenész, telhetetlen, soha nem teljesen elégedett, mindig a tökéletesség a hét hangon keresztül. Másrészt Fabrizio De André, kielégíthetetlen olvasó, soha nem volt teljesen elégedett, mindig keresett tökéletesség a szó révén.
Jól kijönnek a végéig? De Andrè elfogadta volna Battisti összes innovatív fordulatát zenei szempontból? És Battisti szemrebbenés nélkül énekelne olyan dalokat, amelyek bármilyen háború elutasításáról, transzszexuálisokról és az utolsókról szólnának? Nem tudjuk, hogyan válaszoljunk.
Ghezzi Dori mindkét művész korai halála miatt beteljesületlen álomról beszélt. De az álmodozás, különösen ezekben az időkben, szinte kötelesség, és mindannyian álmodozók továbbra is arról álmodozunk, hogy lehetetlen megszületni egy Duó hogy zeneileg, elküldne minket kiment a fejéből.
"Fabrizio De André nemet mondott Dylannek, aki vele akart játszani"
"Fabrizio visszautasította, mert nem érezte magát készen. Szeretett barátunk, Fernanda Pivano, mindkét témát ismerve, ravaszul egy este azt mondta neki: "Mondd az igazat, Fabrizio, nem akartad, hogy Dori találkozzon Dylan?".
De Andrè és Dylan
Érdekes lett volna meghallgatni Fabrizio De André ítéletét a Bob Dylannek odaítélt irodalmi Nobel-díjról. A genovai énekes-dalszerző kommentálta az amerikai énekes-dalszerzői díj első jelölésének hírét 1996-ban: "Milyen szép! Nagyon fontos dolog ... és ideje lenne az is, hogy a dalt irodalmi forrásnak tekintsék, eszköznek, hogy kifejezze önmagát az irodalmi is, másrészt a költészet születik".
Fabrizio De André-t sokan a Dylanitaliano, kivéve Fernanda Pivanót, aki inkább Dylant vette fontolóra "az amerikai De André". „Már nem hallhatunk olyan dolgokat, mint„ Olaszország testvérei, Scipio sisakjával… ”; hallhatjuk "Lődd le, Piero, lődd le most" ..., hallhatjuk ezeket a csodálatos mondókat Fabrizio, és Dylan is, amelyek tiszta rímek, asszonanciákkal, olykor még szánalmasabbak és izgalmasabbak mint a valódi rímek ". (Fernanda Pivano)
Fabrizio De André lefordította és elénekelte Bob Dylan két dalát: "Kaland Durango-ban", átvett "Romantika Durangóban"És"A szegénység útja"partnerségben Francis De Gregori, vett "Elhagyatott sor".
Fabrizio De Andrè, Francesco Guccini, Francis De Gregori, Lucio Battisti, hatalmas olasz tehetségek, közös nevezővel Bob Dylan. Külön köszönet Ghezzi Dori iránti elkötelezettségéért Állandó emlék, Faber és a Nagy Olasz Zene.
