Mit akarsz az életben? Talán több időt szeretne tölteni a családjával. Vagy jövedelmezőbb és stabilabb munkát szeretne. Vagy talán meg akarja találni kedvesét. Vagy javíthatja egészségét. De miért akarod mindezt?
A válasz valószínűleg így lesz: boldognak lenni.
Ezen a ponton érdemes feltenni magának a kérdést: Biztos, hogy ezek a dolgok boldoggá tesznek?
ACsászári Tudományos Főiskola kiderült, hogy nem túl pontosak megjósolni érzelmeink és érzéseink intenzitását. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a pozitív események nagyon boldoggá tesznek minket, de aztán rájövünk, hogy ez nem így van. Ez vezet a sikertelen boldogságkereséshez, amely elégedetlenséggel, csalódottsággal és csalódással végződik.
Rossz irányba keresni a boldogságot
Kultúránk annyira megszállottja boldogság keresése hogy természetesnek vesszük, hogy a boldogság vágyának nincs szükség igazolásra. Szerintünk a boldogság jó, mert boldognak lenni jó. Nat Rutherford filozófus azonban kíváncsi arra, hogy helyénvaló-e ésszerű-e életünket e körkörös érvelés alapján felépíteni.
„A modern világban a boldogság áll a legközelebb a summum bonumhoz, a legmagasabb jóhoz, amelyből minden más jószág származik. Ezt a logikát követve a boldogtalanság summum malum lesz, a legnagyobb elkerülendő gonosz ", írt.
A Kaliforniai Egyetemen kidolgozott tanulmány kimutatta, hogy a rögeszmés boldogságkeresés a depresszió fokozott kockázatával jár. A denveri egyetem pszichológusai azt is megállapították, hogy azok az emberek, akik a boldogságot értékelik a legjobban, azt jelentették, hogy stressz alatt kevésbé boldogok, mint azok, akik nem értékelik a boldogságot.
Ezért valószínűleg az egyik legnagyobb hibánk a boldogságra való törekvésben az, hogy túl sokat aggódunk a boldogságért, egészen addig a pontig, hogy életünk minden aspektusát megítéljük az idealizált érzelmi állapothoz való hozzájárulásuk alapján.
Inkább az érdekel minket, hogy miként keressük a boldogságot, mint hogy megpróbáljuk megérteni, mi is ez valójában, és mennyiben kívánatos cél az életben. Korlátozott és túl gyakorlati boldogságfelfogást alakítunk ki, amely inkább a pozitív érzelmek keresésére, mintsem a jelentésre összpontosít.
Mennyit hajlandóak feláldozni azért, hogy boldogok legyünk?
1989-ben Robert Nozick filozófus dilemmát vetett fel: képzelje el egy pillanatra, hogy van egy gép, amely bármit megadhat nekünk, amit csak akarunk. Minden kívánságunkat kielégítheti. Nagyszerű írók lehetünk, neves feltalálók vagy sikeres vállalkozók lehetünk. Élhetjük azt az életet, amelyről mindig is álmodtunk, olyat, amely boldoggá tesz minket. Ez a gép azonban valójában szimulátor, ezért egy kádba merülve kell élnünk, elektródákkal az agyunkhoz rögzítve.
Csatlakozna ahhoz a géphez, hogy boldog legyen?
A groningeni és a la sobornai egyetem pszichológusai ugyanazt a forgatókönyvet mutatták be 249 embernek. A résztvevők döntő többsége úgy döntött, hogy nem csatlakozik a géphez, elutasítva az általa kínált fiktív boldogságot. Az a lehetőség, hogy olyan tablettát szedjen, amely egész életében kellemes élményeket generál számukra, csak az emberek felét győzte meg. Ehelyett szinte mindenki úgy döntött, hogy olyan tablettát vesz be, amely javítja fizikai, kognitív és társadalmi működését.
Ez a kísérlet feltárja, hogy bár elmerülünk a boldogság keresésében, valójában nem vagyunk hajlandók mindent feláldozni a kellemes élmények érdekében. Legmélyebb "énünk" valójában egy értelmes életre törekszik, amely messze túlmutat a boldogságon és összefügg az erőfeszítéssel.
Ezért bár kívánatos a boldogság, nem ez az egyetlen kívánatos dolog. Megértése segít kiszabadulni a "boldogság zsarnoksága" alól, hogy megszállottan keressük azt, miközben útközben elveszítjük azt.
A szenvedés elfogadása, a boldogság megtalálásának elengedhetetlen feltétele
Az Epikurosz számára a boldogság az örömkeresés, a fájdalom és a szenvedés elkerülése. E görög filozófus szerint a fájdalom hosszan tartó hiánya nyugalmat vagy ataraxiát ad, olyan állapotot, amelyben "békében vagyunk önmagunkkal". De a kiteljesedett és kiteljesedett élet meghaladja az öröm és a fájdalom egyensúlyát.
Valójában Friedrich Nietzsche emlékeztet arra, hogy hajlandóak vagyunk szenvedni vagy kellemetlen helyzetekkel szembesülni, ha biztosak vagyunk abban, hogy jutalmat kapunk. "Az ember nem tagadja meg a szenvedést mint olyan, éppen ellenkezőleg, azt keresi, amíg annak jelentése van", írt.
A boldogság víziója, amely alapvetően a hangulatainktól függ, általában mulandó és a körülmények befolyásolják, óhatatlanul elítéli, hogy elégedetlenség állapotában éljünk elérhetetlen kimérát követve. Az élet, még a legszerencsésebb embereké sem, nem kerüli el a fájdalmat, a veszteséget, a csalódást, a betegséget, a szomorúságot és a magányt. A fájdalom az élet létének elkerülhetetlen következménye.
Ha a szenvedésnek célja van, vagy értelmet találunk benne, akkor az elviselhetőbb lehet. A boldogság és a szenvedés valójában nem zárják ki egymást, inkább ugyanazon érem két oldala. Az egyik nem létezik a másik nélkül, így a szenvedés elől való menekülés nem visz közelebb a boldogsághoz.
Hogyan lehet boldogságot keresni az eudaemónia révén?
A boldogság helyett Arisztotelész inkább beszélt eudaemónia. Bár sokan ezt a szót "boldogságnak" fordítják, valójában ez az értelmes egyensúlyhoz jobban hasonlító fogalom.
Az arisztotelészi eudaemónia jövőképe összetett, mert nemcsak azt tartalmazza, ami örömet okoz számunkra, hanem az egyéni elégedettséget, kiválóságot, elkötelezettséget és erkölcsi erényt is. A boldogsággal ellentétben az eudaemónia nem mentális állapotunk eredménye - amelyek gyakran ingatagak -, hanem egy értelmes életvitel.
Ha ezt az elképzelést alkalmazzuk a boldogság keresésére, megérthetjük, hogy a legfontosabb nem az, hogy feltegyük magunknak a kérdést, hogy mi tesz boldoggá, hanem inkább az, ami kielégít minket, lehetővé teszi a növekedést és fontos számunkra. Ezekre a kérdésekre adott válaszok általában nem vezetnek epikuriai és pillanatnyi örömökhöz, hanem a jövőbe vetítik magukat, értelmet adva életünknek.
"Egy olyan életet sem érdemes teljesíteni, amelyet a boldogság epikureai vagy haszonelvű elképzelései határoztak meg, és amelynek modern hívei az emberi élet tökéletlenségei miatt csalódásra vannak ítélve." írta Rutherford.
Ezért az emberként való boldogulás értelmes cselekedetek révén a boldogság titka lehet, mivel ez hozná. Az eudaemónia törekvése lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk tökéletlenségeinket, és annak ellenére is boldoguljunk azáltal, hogy megtaláljuk a számunkra fontosat. Ennek eredményeként jön a boldogság. Tehát talán nem azt kellene megkérdeznünk magunktól, hogy mi tesz boldoggá, hanem mi az, ami értelmes számunkra.
Források:
Rutherford, N. (2021) Miért hibás a boldogságra való törekvésünk? Ban ben: BBC.
Hindriks, F. & Douven, I. (2016) Nozick tapasztalati gépe: Egy empirikus tanulmány.
Filozófiai pszichológia; 31 (2) 278-298.
Ford, BQ et. Al. (2014) A boldogság kétségbeesett keresése: A boldogság értékelése összefügg a depresszió tüneteivel és diagnózisával. J Soc Clin Psychol; 33 (10): 890-905.
Mauss, IB és mtsai. Al. (2011) A boldogság keresése boldoggá teheti-e az embereket? A boldogság értékelésének paradox hatása. Érzelem; 11 (4): 807-15.
Sevdalis, N. & Harvey, N. (2007) A posztdecicitális befolyás elfogult előrejelzése. Psychological Science; 18, 678-681.
Nozick, R. (1989) Az élménygép. Ban ben: Colorado Egyetem.
A bejárat A legnagyobb hiba, amelyet a boldogság keresésekor követünk el ben jelent meg először A pszichológia sarka.
